A”Mediáció a jogellenes nemzetközi gyermekelviteli ügyekben – békés megoldás a gyermek érdekében” projekt záró konferenciájára 2015. június 18 – 19 – én Budapesten került sor. A projektet az Európai Unió Polgári Igazságügyi Programja társfinanszírozta. A konferenciára egész Európából érkeztek mediációs szakértők, hogy a nemzetközi családi mediációban szerzett tapasztalataikat megosszák egymással. A projekt az 1980-as Hágai nemzetközi egyezmény és a Brüsszel IIa rendelet szellemében valósult meg.

jogellenes gyermekelviteli mediáció1

 

 

 

 

A meghívó szerint a konferencia arra is lehetőséget ígért, hogy a szakértők egy interaktív esetgyakorlat feldolgozásával cserélhessenek tapasztalatokat és megismerhessék egymás jó gyakorlatait a határokon átnyúló jogellenes gyermekelviteli ügyekben alkalmazott mediáció működésével kapcsolatban. A konferencián a résztvevők kaptak egy-egy példányt a projekt során kidolgozott tájékoztató dokumentumból, amely tartalmazza a francia és a német jó gyakorlatokat, illetve ad egy általános áttekintést a jogellenes gyermekelviteli ügyekben alkalmazható mediáció működésével és lehetőségeivel kapcsolatban.

Németh Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztály főosztályvezetője elmondása szerint egyértelmű irány, hogy a hard law eszközökről áttevődik a hangsúly a soft law eszközökre, ajánlások, modelltörvények, irányelvek megfogalmazásával. Az egyre nagyobb számú nemzetközi házasságok megkötésével és felbomlásával nagy hangsúlyt kell, hogy kapjanak a jó gyakorlatok, ebbe a sorba illeszkedik ez a projekt is. Nemessányi Zoltán helyettes államtitkár kiemelte: a jogellenes gyermekelviteli ügyek mediációval történő rendezésével és a jó gyakorlatok megosztásával (amelyről a projekt keretében kézikönyv készült) csökkenthető a trauma, amely a családok felbomlásával a gyermekeket éri.

 

A magyarországi gyakorlat

 

Dr. Németh Gabriella, az Igazságügyi Felügyeleti Főosztály főosztályvezetője kiemelte: a mediáció elterjedése növelheti a jogintézménybe vetett közbizalmat és elősegíti a párbeszédet. Emellett a mediáció széles körű elterjesztésével az igazságügy tehermentesítése is cél. Saját tapasztalatára támaszkodva kiemeli: fontos a jogász végzettségű szakemberek érzékenyítését a mediációval kapcsolatban. Egy érdekes adat 2014-ből, az országos közvetítői névjegyzékbe vett mediátorok munkájából: a teljes ügyszám 65%-a családi természetű volt, és az ülések 75% zárult érvényes megállapodással.

Dr. Várai-Jeges Adrienn bíró előadásában a Magyarországra jogellenesen hozott gyermekek és szüleik körülményeiről beszélt. Magyarországra 88%-ban 31-42 éves anyák, főleg hat éven aluli gyermekeket hoznak el a másik szülő beleegyezése nélkül. Az ilyen esetekre jellemző, hogy az édesanyák nem beszélik az ország nyelvét, ahol letelepedtek, és ahonnan végül hazajönnek gyermekükkel Magyarországra, így elszigetelődnek, emellett házassági-élettársi, és egyéb családi kapcsolataik megromlanak, az édesanyák elszigetelődnek. Az anyák gyakran számolnak be olyan értékkonfliktusokról, amely során a partnerük családja helyteleníti, ha az anya magyarul tanítja a gyermeket, vagy ha tartani szeretnék a magyar kulturális szokásokat (például húsvéti tojásfestés). Emellett előfordul olyan eset is, amikor magyar családok Európa más országában (jellemzően Angliában vagy Németországban) próbálnak szerencsét, de nem számolnak fel mindent Magyarországon, és az egyik szülő úgy dönt: hazajön a gyermekkel, de erről nem értesíti partnerét. Évente körülbelül 20 ügy kerül bíróság elé. Igyekeznek gyorsított eljárással kezelni a jogellenes gyermekelviteli ügyeket, hiszen tudják, hogy ezek az események a gyermek egész életére kihatnak. Az eljárásnak nincs költsége, illetéke. A magyar bírák rendszerint meghallgatják a gyermekeket, és már egyre kevésbé veszik figyelembe a vonatkozó rendeletben meghatározott életkorukat és az érettség fokát. Az előadó fontosnak tartja hozzátenni, hogy a szülők utólag meghallgatják a gyermekkel készült beszélgetés hangfelvételét, és sokszor tudatosul bennük, milyen hatással van konfliktusuk a gyermekre. Többször előfordult már, hogy a felismerés hatására kötöttek megállapodást. Sajnálatosnak tartja, hogy az ő gyakorlata alatt nem találkozott olyan esettel, amit mediációban is tárgyaltak volna, ellentétben holland és német gyakorlatokkal, de bízik abban, hogy Magyarországon is egyre elterjedtebbé válik a módszer.

Dr. Protzner András ügyvéd szintén megerősíti, milyen nagy szükség lenne a jogellenes gyerekelviteli ügyek mediációval történő rendezésére, hiszen az egyre növekvő nemzetközi mobilitás miatt elképzelhető, hogy az esetek száma is nőni fog. Beszámol olyan saját tapasztalatról, amely személyesen is nagyon megterhelő volt. Ugyanis a peres eljárás végrehajtási szakaszában, a gyermeknek a bírósági döntés által meghatározott tartózkodási helyére kell kerülnie, ami sokszor rendőrségi erősítéssel zajlik, és a bírósági döntés által meghatározott tartózkodási hely mindig egyezik meg azzal a tartózkodási hellyel, amely a gyermek számára a legmegfelelőbb lenne.  Hozzáteszi: a gyorsított eljárás hátulütője, hogy nem biztos, hogy elegendő idő nyílik az ügyfél álláspontjának teljes megismerésére, valamint a nyelvi akadályok is nehezítik a teljes megértést – sokszor tolmács segítségével is.

A mediáció bekapcsolásának célja a megsértett jogi helyzet gyors, hatékony és kíméletes rendezése volna, de nem célja a felügyeleti és kapcsolattartási kérdések rendezése. A mediációnak az eljárás minden szakaszában (megelőzően, az eljárás alatt és az eljárást követően) fontos szerepe van, de ideális volna még az eljárást megelőzően alkalmazni, hogy az érintettek minél kevesebb traumát és feszültséget éljenek át.

 

Francia tapasztalatok

 

Caludio Jacob, francia családi mediátor pozitív példaként idézi Svédországot, Svájcot és Quebecet, ahol a mediáció kötelező a peres eljárás megkezdése előtt. Tapasztalata szerint a kötelező érvény jó motiváció. Végzett már mediácót a gyermek elvitele előtt, és utána is, de ez utóbbi egy sokkal lassabb folyamat. Hangsúlyozza, hogy Franciaországban is nagy szükség van a megelőzésre, amit szerinte az iskolában lenne érdemes elkezdeni. Két esetet ismertet, ahol jogellenes gyermekelviteli ügyben mediált. Mindkét konfliktusban jellemző volt, hogy a felek pozíciókból beszéltek egymással, és a gyermek érdekéről szóló viták mögött igazából pozícióharc volt. Emellett a felekre jellemző a kölcsönös bizalmatlanság, a nagy feszültség, a kérelmező részéről a sokk, és a kérelmezett részéről pedig a bűntudat. A bíróságon nincs idő és eszköz arra, hogy az érzelmi kérdéseket rendezzék, viszont a mediációban igen. A ventilációt követően, miután az indulatok lecsillapodtak, lehetőség nyílik a valódi párbeszédre, Mindkét esetben részmegállapodást sikerült elérni. Azonban David úr kiemeli, hogy a jogellenes gyermekelviteli ügyekben a mediáció csak jogász szakemberekkel való együttműködésben lehetséges. Egyrészt nagyon fontos, hogy a mediációs folyamat alatt, az ülések közben vagy között, a felek és a mediátor egyeztethessenek az ügyvédeikkel, hiszen sem a mediátor, sem a felek nem rendelkeznek megfelelő jogi ismeretekkel. Emellett az ügyvédek nagyban tudják segíteni a folyamatot azzal, ha nem jogász szemmel nézik az ügyet, hanem a mediátorra bízzák az egyeztetés folyamatát.

 

A határokon átívelő családi mediációs ügyek szakemberi hálózatát a http://www.crossbordermediator.eu/ honlap fogja össze.

 

Német tapasztalatok

Dr. Németh Ildikó, az Igazságügyi Minisztérium munkatársa beszél arról a tanulmányútról, amely során a németországi MIKK (Mediation bei internationalen Kindschaftkonflikten) szervezetnél tett látogatást. A nonprofit szervezet kifejezetten határokon átnyúló gyermekelviteli, kapcsolattartási és felügyeleti jogokkal kapcsolatos viták mediációjára szakosodott. A szervezet több más mediációs intézménnyel is kapcsolatban áll, képzéseket is szerveznek ezen a területen, emellett 30 nyelven kínálják szolgáltatásaikat, hogy minimalizálják a nyelvi akadályokból eredő problémákat. Emellett igyekeznek a kulturális képviseletet is biztosítani. Az ülések mindig co-mediációban zajlanak, ahol az egyik mediátor rendelkezik pszichológus vagy szociális munkás végzettséggel. A MIKK szakemberei az alábbi közös jellemzőket szedték össze az ilyen jellegű családi konfliktusokkal kapcsolatban:

  • a felek közt kulturális különbségek vannak
  • a pozícióharc fókuszában a gyermek áll, aki a két szülő közt őrlődik
  • az egyik szülő (aki elköltözött a származási országából a partnere országába) jellemzően elszigetelődik, a kommunikáció megromlik
  • a hátrahagyott szülő sokkos, bénult érzelmi állapotba kerül
  • a menekülő szülő bűntudata erős, emellett össze van zavarodva, mert nincs tisztában a jogkövetkezményekkel.

Az ülések nagyon intenzívek, jellemzően két-három nap alatt lezajlik a folyamat, lehetőleg még a bírósági szak előtt. A gyermeket jellemzően (a mediátor döntése alapján) meghallgatják, amikor pedig a gyermek nincs jelen az ülésen, a mediátor kiteszi a fényképét az asztalra, hogy emlékeztesse a szülőket: olyan megoldást kell találni, amely a gyermek legjobb érdekét szolgálja. A MIKK szakemberei egyértelműen kiemelik a mediáció előnyeit:

  • a felek közti kommunikáció javul
  • a mediáció során született egyezséget betartják
  • a folyamat fair és reális opciókat kínál
  • megelőzi a gyermek tartós traumatizálódását.

 

Munkacsoport az európai jó gyakorlatokért

 

Florence Borcy 10 éve foglalkozik jogellenes gyermekelviteli ügyek mediációjával. Kiemeli a megelőzés fontosságát, mert a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy mire mediációba kerül az ügy, addigra a felek közt már elmélyült a konfliktus, és már bírósági szakban tart az ügy, és a peres folyamat során ahol nagyon sok frusztáció gyűlik fel a felekben, hiszen az érzelmi kérdéseket nem tudják tisztázni a folyamat során. 2010-ben összeállt egy munkacsoport, hogy összegyűjtse az európai jó gyakorlatokat a jogellenes gyermekelviteli ügyek mediációjával kapcsolatban, és propagálják az ilyen jellegű ügyek békés rendezését. A munkában 15 ország vett részt, köztük Magyarország is. Nagyon változók az európai gyakorlatok az időtartam és a költségek tekintetében (van, ahol például a mediációnak nincs költsége), de a munkacsoport kiemelt feladata, hogy párbeszéd induljon el a szakemberek között, hogy a módszertant folyamatosan fejleszthessék. A felek közötti fizikai távolság jellemzően megnehezíti a mediáció létrejöttét, a találkozás sokszor anyagi és időbeli korlátok miatt csak késedelmesen jöhet létre. Ezt áthidalva, volt olyan mediátor, aki videokonferenciával oldotta meg a helyzetet. Külön információs portál áll rendelkezésre az európai uniós állampolgárok részére, ahol több nyelven elérhetők a releváns információk a határokon átnyúló családi konfliktusok mediációjával kapcsolatosan.

Mairead McGuiness, jogellenes gyermekelviteli ügyekben jártas mediátor videóüzenetét hallgattuk meg, amelyben kiemelte: a mediáció alkalmas azoknak a konfliktusoknak a feloldására, amire a bíróság nem. A folyamat során mindkét fél félelmeit, motivációit meghallgatják, és kölcsönösen elfogadható megoldásokat keresnek. Beszámol egy sikeres mediációs esetről, amely már a gyermek elvitele után történt, ahol a felek meg tudtak egyezni a gyermek tartózkodási helyével és a kapcsolattartással kapcsolatban.

Olvasson erről bővebben itt.

 

Esetmegbeszélés

jogellenes gyermekelviteli mediáció2

 

 

 

 

Egy konkrét eset bemutatása során került sor az interaktív részre, Vajna Virág mediátor vezetésével. A megtörtént esetben a magyar édesanya Berlinbe utazott szüleihez a gyermekével, és az apának csak ott-tartózkodásuk alatt mondta el, hogy nem szándékozik visszatérni Magyarországra. Az esetgyakorlat során, nekünk, résztvevőknek először a felek helyzetébe kellett beleképzelnünk magunkat, hogy feltérképezzük azokat a kérdéseket és félelmeket, amelyek a felekben felmerülnek. Például mire számíthanak a mediációban, elveszik-e a gyermeket a menekülő szülőtől, miért származik előnyük abból, ha részt vesznek a mediációban, stb. Felmerülnek a mediáció kérdéses körülményeiről: hol valósuljon meg, ha a felek nem egy városban (országban) vannak. Az előkészítésre is érdemes nagy hangsúlyt fektetni, hiszen gondolhatják azt, hogy a bíróságon jobban, határozottabban tudják érvényesíteni akaratukat.

Rengeteg kérdés felmerül azzal kapcsolatban is, hogy a felek ismerik-e a jogaikat, kell-e bevonni ügyvédet, ha igen, mikor, illetve vannak-e egyéb érintett felek, akiket be kell vonni a mediációba. A felek össze vannak zavarodva, nem ismerik a mediációt, elegendő információt kell biztosítani a folyamatról. Ezek után arról beszélhettünk, mivel lehetne ösztönözni a feleket a békés megegyezésre, milyen nehézségek merülhetnek fel a mediáció során, és mit lehetne tenni azért, hogy előremozduljon az ügy. Jacobo David megosztja azt a kérdést, amely jellemzően feltesz ülésein: Eddig a gyermek mindkét szülő kezét foghatta. Most egyszerre nem foghatja mindkét kezet. Mit tehetünk azért, hogy újra mindkét szülő kezét foghassa?

Több felszólaló egyetértett abban, hogy nagyon jól el kell különíteni, hogy a mediátornak meddig terjed a hatásköre, (például ne menjen át a folyamat párterápiába). Emellett a mediátor feladata meghallgatni a feleket, és erősíteni őket saját kompetenciájukban, hogy valóban kontrolljuk legyen a folyamat felett. Emellett képessé kell tenni a feleket, hogy artikulálhassák szükségleteiket, hiszen ők maguk tudják a legjobban megfogalmazni, mire van szükségük.