2015. június 5-én egy kötetlen beszélgetéssel egybekötött előadáson vehettem részt a PIPA Alapítvány és Változás rendelő szervezésében. Az LMBTQ emberekkel és családokkal való munka kanadai tapasztalatait Rachel Epstein, a torontói LGBTQ Parenting Network vezetője és mediátora osztotta meg velünk. Az előadás egy norvég pályázat keretén belül valósult meg, és a szervezők célkitűzése szerint a tapasztalatcsere nagyban hozzájárulhat az LMBTQ mediáció hazai bevezetéséhez.

 

Rachel Epstein Torontóban és New Yorkban szerzett tapasztalatot az LMBTQ mediációban, 20 éve dolgozik ezen a területen. Kanadában minden esetet először mediációba terelnek, mielőtt bíróság elé kerülne, amely hasonló az egyesült államokbeli gyakorlathoz, így a mediáció ismertsége, elfogadottsága széleskörű.

 

Az LMBTQ emberek és a gyermekvállalás

 

Rachel személyes történetén keresztül mutatta be az LMBTQ családok jogi kérdéseit és konfliktusait, és ennek a személyességnek köszönhetően az előadás nagyon hiteles és inspiráló volt. Amikor a lánya megszületett, a születési anyakönyvi kivonatra még csak az egyik szülő nevét írhatták rá, és a gyermek nem vehette fel mindkét anya családnevét. Ez azonban csak egy volt azok közül a hátrányos megkülönböztetések közül, amely az LMBTQ embereket érinti, amikor családot szeretnének alapítani.

2007-ben, négy család részvételével, egy peres eljárással sikerült elérni, hogy Rachel lányának születési kivonatán megjelenhetett mindkét anya neve, ezzel precedenst teremtettek.

Bár nagyon sok minden változott 1992 óta, a kanadai megkérdezettek 40%-a még mindig úgy gondolja, hogy az LMBTQ embereknek nem kellene gyermeket vállalniuk. Ezért sokakban él a félelem, hogy elvehetik tőlük a gyermeküket. Még mindig sok előítélet él a társadalomban arról, hogy az LMBTQ szülők gyermekei lesznek mentálisan egészségesek, promiszkuitást tanulnak, és ők maguk is szükségszerűen melegek lesznek. Egy antropológiai kutatás azonban azt igazolja, hogy az LMBTQ családban felnőtt gyermekek:

  • szociálisabban érzékenyebbek és empatikusabbak
  • magasabb önbecsüléssel rendelkeznek
  • kevésbé gondolkodnak nemi sztereotípiákban, mert a munkamegosztás jobban működött
  • nyitottabbak a szexuális tapasztalásokra mindkét nem irányában, de nem azonosítják magukat LMBTQ-ként.

 

Mivel a társadalom azt várja, hogy előítéleteik beigazolódnak, és az LMBTQ családok nem működnek hosszú távon, nagy a nyomás a családokon, hogy azt mutassák, minden rendben van az életükben.

 

A jobb információáramlás és az előítéletek, szorongások lebontása érdekében Rachel 1997-ben összeállított egy információs anyagot LMBTQ nők számára, Getting Pregrnant Our Own Way címen, majd elindított egy képzést Dykes Planning Tykes néven. Az írásos anyag és a kurzus a következőket foglalta magában:

  • támogatást a családalapításhoz LMBTQ emberek számára (örökbefogadással és mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos kérdések és tudnivalók)
  • hogyan kezeljék az előítéleteket, őket ért negatív megjegyzéseket, például az iskolai környezetben
  • hogyan találhatnak LMBTQ területen jártas szakemberek, akik megértik a családjuk működését
  • kapcsolódási, ismerkedési lehetőség más LMBTQ családokkal.

 

Ennek folytatásaképpen három különböző 12 hetes kurzust dolgoztak ki: leszbikus nőknek, meleg férfiaknak és transzneműeknek, amelyen az évek során mintegy 900 ember vett részt.

Emellett kutatásokat végeztek a megtermékenyítési klinikákkal, pszichológusokkal, szociális munkásokkal, iskolai környezettel kapcsolatban, hogy megtalálják azokat a szakembereket, akik megértik az LMBTQ családok problémáit, és hogy továbbképzést biztosítsanak számukra.

Amikor a szakembereket képezték, a kiindulópont az volt, hogy kényelmesen érezzék magukat a helyzetben, rendelkezzenek az alapvető tudással arról, hogy milyen helyzetekbe kerülhetnek az LMBTQ emberek. Például, amikor az orvos ultrahangos vizsgálatnál megkérdezi a várandós leszbikus nőt, hogy bejön-e a férje, a páciens sokszor nem magyarázza el, hogy a párjával érkezett, aki szintén nő, nehogy az orvos zavarba jöjjön, mert akkor ő maga is zavarba jön. Így abba a helyzetbe kerül, hogy a páciens kezd el vigyázni az orvosra, ahelyett, hogy rá vigyáznának. A másik jellemző probléma, amikor egy formanyomtatványt kell kitölteni, és a megadott rubrikákban csak egy anyának és egy apának van helye. Amikor ilyen esettel találkozik egy LMBTQ ember, ahol a megszabott keretekbe nem fér bele, rendkívül magányosnak és kívülállónak érezheti magát.

 

Az LMBTQ családok konfliktusai és azok feloldási lehetőségei a mediáció segítségével

 

Kanadában először az 1970-es években lehetett LMBT szülők konfliktusairól hallani olyan esetek kapcsán, ahol a meleg szülő gyermekének felügyeleti jogáért küzdött, de ezek a szülők jellemzően pert vesztettek csupán azért, mert melegek.

 

Az LMBTQ családok, természetüknél fogva, teljesen másképp működnek, ezért LGBTQ Parenting Network keretein belül Rachel mindig azt javasolja, hogy készüljön egy megállapodás az alábbi témákban:

  • Mennyire vesz részt a donor a gyermek életében?
  • Ki dönthet orvosi, iskolai kérdésekben?
  • Kinek a családnevét kapja a gyerek?
  • Kik a nagyszülők?

 

Rachel emellett azt ajánlja, hogy ezeket a kérdéseket mediációban beszéljék meg, mert ez a módszer rendkívül alkalmas az ilyenfajta viták rendezésére. A megállapodások jogilag nem kötelező érvényűek, tehát amikor peres eljárásba kerül az ügy, a bíró a gyermek legjobb érdekét nézi, azonban ez a megítélés szubjektív.

 

Az LMBTQ családok konfliktusait nagyban befolyásolják az alábbi tényezők:

  • a származási családdal való konfliktusok
  • kit, kiket ismernek el szülőként
  • az örökbefogadással/megtermékenyítéssel kapcsolatos kérdések: a biológiai szülők mennyire vesznek részt a család életében, a spermadonor milyen genetikai tulajdonságokkal rendelkezzen, kinek a petesejtjét termékenyítik meg és ki hordja ki a gyermeket, stb.
  • gender kérdések
  • a felügyelettel és kapcsolattartásra vonatkozó kérdések. A biológiai szülő gyakran úgy gondolja, hogy övé kellene, hogy legyen a felügyeleti jog.

 

Rachel felvázolt néhány olyan konfliktust, amelyekkel mediátorként találkozott, és ahol a mediáció során a felek sikeresen megállapodtak. A felek, elmondásuk szerint, azért fordultak Rachelhez, mert olyan szakembert szerettek volna, aki elfogadja a helyzetüket. Rachel jellemzően nem vonja be a gyermekeket, de látja a bevonásnak a gyakorlati hasznát.

 

  • Egyedülálló leszbikus meleg apától születik, és a gyermek születése után az apa jobban szeretne bevonódni a gyermeknevelésbe.
  • Poliamorikus család: két heteroszexuális pár és két leszbikus nő 3 gyereket nevel. Az egyik nő kilép, és meg kellett beszélni a kapcsolattartással kapcsolatos kérdéseket.
  • Leszbikus pár és egy meleg férfi alkot egy családot, de a pár különválik, az egyik nőnek új partnere lesz, és a férfi aggódik az új partner családban betöltött szerepe miatt.
  • Egyedülálló queer nő gyermeket vállal. Teherbeesése után komoly kapcsolata lesz. Partnerével megbeszélik, hogy együtt nevelik a gyereket, de nem költöznek össze, és mindketten polik. Azért fordultak mediátorhoz, hogy az esetlegesen ütköző igényeket összeegyeztethessék.

 

Jól látható a konfliktusok sokszínűsége és sokrétűsége. Rachel elmondása szerint a mediáció azért jó eszköz az ilyen konfliktusok rendezésére, mert a felek egyenlőként vesznek részt a folyamatban, és a kezükben marad a kontroll. Ezzel szemben a bíróságon az egyezkedés könnyen átcsaphat pozícióharcba. Magyarországon az a jellemző, hogy az LMBTQ szülők félnek bírósághoz fordulni, viszont a mediáció módszerét nem ismerik., így sajnos a felek nem jutnak el mediációba. A PIPA Alapítvány projektje azonban remélhetőleg láthatóbbá teszi a mediációt, hogy minél több LMBTQ család valós segítséget kapjon családjuk harmonikus légkörének megteremtéséhez.

Bővebb információ itt.