Van, amikor minden erőfeszítésünk ellenére nem mennek úgy a dolgaink, ahogyan szeretnénk. Van, amikor ez nem a mi hibánk, és nem „szeddösszemagad” tippekre lenne szükségünk, amit aztán nem lesz erőnk megvalósítani, és még rosszabbul érezzük magunkat.

 

Tanulmányok

2021-től folyamatban – Somatic Experiencing testfókuszú traumafeldolgozó módszer 

2021 – ELTE Tanító- és Óvóképző Kar, szexuális nevelés online kurzus

2019 – Kapcsolódó Nevelés oktató

2018 – Central European University, Mediation Theory and Skills

2018 – International Institute of Restorative Practices, resztoratív facilitátor, majd a resztoratív gyakorlatok trénere

2013 – Miskolci Egyetem, általános és igazságügyi mediátor

2006 – Debreceni Egyetem, angol-francia szakos tanár, szakfordító

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A közvélekedés szerint a konfliktusokat és a nehéz érzésekkel járó helyzetek jobb elkerülni vagy rövidre zárni. Habár igaz, hogy a rosszul kezelt nézeteltérések erodálják az emberi kapcsolatokat, viszont a jól megoldott konfliktusok és elakadások éppen hogy megerősítik. Azok a konfliktusok, amelyeket rosszként élünk meg, gyakran visszatérő, megoldatlan problémák, amelyek félreértésből, a szerepek tisztázatlanságából és az erőegyensúly hiányából fakadnak.

 

 

A rosszul megélt konfliktus vagy nehéz helyzetek jelei sokszor nem észlelhetők azonnal. Szép lassan épülnek egymásra az elemek, amelyek később összeadódnak, majd robbannak, sokszor visszafordíthatatlannak tűnő következményekkel járva (például házassági krízisek esetén válással, szülő-gyerek nehézségek esetében egymástól eltávolodással). Sokszor egy rosszul eső megjegyzésből is indulhat, amit elengedünk a fülünk mellett, de a következő nézeteltérésnél újra eszünkbe jut, és stresszt, feszültséget szül. Próbáljuk elsimítani a feszültséget, sokszor bármi áron. Nem beszélünk a saját igényeinkről, szükségleteinkről, érzéseinkről, nem kérünk támogatást, mert „nem akarunk problémát csinálni” – szoktuk mondani. Pedig a problémát nem csináljuk. Probléma az, amit annak érzékelünk. Beszéljünk erről! Ez nem egyenlő azzal, hogy a másikat hibáztatjuk. Ne róla beszéljünk, hanem saját magunkról. A vita hevében hajlamosak vagyunk a másik személyt a véleményével vagy a viselkedésével azonosítani, így gyakran előfordul, hogy az embert minősítjük a viselkedése helyett.

 

Ide tartozik minden olyan feszült helyzet, amely nyílt kommunikációval és egymás érzéseinek elfogadásával zajlik, ahol a felek őszinte kíváncsisággal fordulnak egymás felé, kíváncsiak egymás véleményére, és együttműködők, hiszen tudják, hogy a probléma megoldásában kölcsönösen függnek egymástól.Igaz ez családi, iskolai és munkahelyi nehéz helyzetekre egyaránt. Talán azért beszélünk keveset a jó konfliktusról, mert a nyílt kommunikációnak és az alacsonyabb stressznek köszönhetően nem éljük meg annak.

Gyerekek esetében természetesen ez nem mindig kölcsönös, hiszen érzelmi és kognitív fejlődésük hosszú folyamat. ebben szülőként tudunk elöl járni. A nulladik lépés a megoldás felé a kapcsolódás.

 

A konfliktuskezelés és a kapcsolatépítés tanulható: otthon, az óvodában, az iskolában, a munkahelyen is.

Megfelelő támogatással és módszerekkel lehetőség nyílik érzéseink megértésére és asszertív kifejezésére, az indulatok semlegesbe fordítására és a valódi szükségletek megfogalmazására. A szakszerű támogatás alkalmat biztosít a beragadt kommunikációs minták azonosítására, feloldására, és eszközöket nyújt az érzelmek megfogalmazásához, a stressz kezeléséhez. Ha képesek vagyunk kilépni a körkörös, önmagát mélyítő nehéz helyzetből, és sikerül megfogalmazni saját érzéseinket, igényeinket, érdekeinket, szükségleteinket, a helyzet minden szereplője nyertes-nyertes pozícióba kerülhet. Konszenzus születik, amely a kompromisszummal ellentétben nem igényel megalkuvást. A közösen meg- illetve feloldott konfliktusok és nehéz helyzetek élménye megerősíti a szövetséget, felelősségtudatot ébreszt, és felvértez az érzéssel: „együtt képesek vagyunk megoldani a problémáinkat”.