Évek óta nagyot mennek a „ne oszd meg a gyereked bizonyítványát” és a „nem csak a jeleseket és a kitűnőket lehet ünnepelni” posztok, teljesen érthetően. Nem azért, hogy ne ünnepeljük a jó teljesítményt, hanem hogy tegyük láthatóvá mindazt az erőfeszítést, ami mögötte van, és hogy azok erőfeszítéseiről se feledkezzünk meg, akiknek a teljesítménye nem a jegyekben mérhető.
Ez különösen jól jöhet, ha a tanév/nevelési év során nyújtott teljesítmény nem eredményekben, számokban, hanem apró lépésekben, erőfeszítésben, kitartásban, stratégiában mérhető. Mert nehéz élethelyzetben, extra kihívásokban voltatok családilag, és örültök, hogy túléltétek. Vagy mert eltérő fejlődésmenetű gyereked van, aki nem tipikus utat jár be az intézményi életében.
- Nem a jegyek tesznek minket büszkévé, hanem az az út, amit a gyerekünk bejárt – ami néha látatatlan.
- Lássuk az erőfeszítést a számok mögött!
Pár tipp a tanév lezárását, az önreflexiót segítő beszélgetésekhez a gyerekünkkel – fejlődésfókuszú személetben
Amit kérdezhetünk (életkorhoz igazítva más-más megfogalmazással):
– Szerinted mi ment jól? Mire vagy büszke?
– Mire emlékszel vissza szívesen? Mi esett jól másoktól? Mit szerettél csinálni a legjobban?
– Mi az, ami nehéz volt? Hogyan lendültél át rajta? Visszagondolva mire lett volna még szükséged?
– Mit szeretnél, mik történjenek a nyáron, hogy majd úgy emlékezhess vissza, hogy ez egy jó nyár volt?
Amit megoszthatunk:
– Amire mi büszkék vagyunk:
- amikor képviselte az igényeit, megosztotta az érzéseit, reflektált magára
- apró lépések, amik mégis fontosak, pl. eszébe jutott többször is megkérdezni, hogy segítsen-e valamit
- először ki akart húzódni valamiből, ami fontos volt, fel akarta adni, lehet, hogy egy időre fel is adta, de aztán mégis beleállt
- stratégiát talált egy nehéz helyzet megoldásához, akkor is, ha sokszor kellett próbálkoznia
- kitartott valami mellett
- megtanult valamiben gondoskodni magáról (pl. elkezdett reggelizni)
- amikor egy, akár hosszan tartó nehéz helyzetből valahogyan kilábalt vagy kilábaltatok együtt (pl. motiválatlanság, mentális-érzelmi-viselkedéses hullámvölgy)
– Amit szerintünk tanult a gyerekünk az elmúlt tanévben akár az oviban, suliban, akár azon kívül
– Szerintünk mi megy neki jobban tavaly ilyenkorhoz képest
– Ha egy kortársa lennénk, mire néznénk fel vagy mit értékelnénk vele kapcsolatban
– Nekünk mi ment nehezen az ő korában: a mi sebezhetőségünk is fontos!
A fejlődésfókuszú megközelítés Carol S. Dweck nevéhez köthető, és a hétköznapok, azon belül is a tanulás, fejlődés témájában rengeteget tud segíteni ennek a szemléletnek a gyakorlása, nem csak a klasszikusan vett, iskolai tanulás során. Én is ezzel a szemlélettel dolgozom. Mert mindig van, amit már jól csinálsz!