Az Országos Mediációs Egyesület május 27-én megrendezett konferenciája olyan kérdésekre kereste a választ, amelyek a mediáció határait vizsgálják. Például, hogy hol van az pont, ahol egy másik praxis veszi át a konfliktusok kezelését, és vajon nevezhető-e ez a tevékenység mediációnak, etikus-e más konfliktuskezelési módszereket mediációnak hívni, illetve melyek azok a feltételek, amelyek megléte vagy hiánya segíti a mediáció kultúrájának terjesztését.

Az előadások és beszélgetések során több olyan – hallomásból ismert – eset is szóba került, amikor nem beszélhetünk vegytiszta mediációról. Többféle lehetséges összemosódásról számoltak be a résztvevők. Például ha a mediációs ülés levezetője más képesítésének módszertanát keveri a mediációs folyamatba, és esetleg összemosódik a párterápiával. Esetleg a mediációs képzésen részt vett, de megfelelő gyakorlattal és szupervízióval nem rendelkező pedagógus az iskolai konfliktuskezelés során úgy érzi, kifogyott az eszközökből, és végül – kvázi arbitrátorként – igazságot tesz a vitában. Vagy munkahelyi konfliktusokban a HR-es vagy a vezető próbál meg levezetni egy békéltető beszélgetést, házi alternatív vitarendezési módszerként, és ezt mediációnak hívja.

Krémer András, az OME elnöke mellett, Lovas Zsuzsa pszichológus és mediátor, a Lege Artis vezérigazgatója, szót emelt a szakmák elkülönítésének fontossága mellett. Hangsúlyozta: akinek több szakmája, képesítése van, amellyel egy helyzetet kezelhet, nagyon fontos, hogy ne keverje őket.

A munkahelyi mediáció határai

A konferencia egyik résztvevője (nem mediátor) saját élményként egy elmélyült konfliktust mutatott be. István mobbing, vagyis munkahelyi pszichoterror áldozata lett, szeretett volna mediátorhoz fordulni, azonban sem a vezetők, sem a kollégák részéről nem kapott megfelelő támogatást. Végül pszichológushoz küldték, és az elmeállapotát vizsgálták, amely egyrészt etikátlan volt a munkavállaló részéről, másrészt csak a konfliktust mélyítette, lehetetlen helyzetbe hozva a feleket.

Az eset bemutatását beszélgetés követte, amely során értékes gondolatok hangzottak el. Nagy szükség lenne az együttműködés kultúrájának kialakítására és az alternatív vitarendezési formákról, köztük a mediációról szóló információk terjesztésére. A munkahelyi konfliktusok során kihívást jelent, hogy a vezetők gyakran presztízsvesztésnek élhetik meg, ha kiengedik a kezükből a folyamatot, ezért fontos lenne azt az információt is a vezetők rendelkezésére bocsátani, hogy  a mediáció nem jár tekintélyvesztéssel. A „belső emberek”, vagyis a  kollégák és vezetők mediátorrá való kiképzése nem feltétlenül jelentene jó megoldást, hiszen nagy valószínűséggel nem tudnák elfogulatlanul levezetni a foyamatot. Vita indult arról, hogy a felek vagy a vezető feladata-e mediátort hívni. A leginkább elfogadhatónak az a felvetés tűnt, hogy a vezető – a megfelelő információk birtokában – javasolja a mediációt, és a felek az OME listájáról választhassanak, így megvalósulna az önkéntesség alapelve. Egyetértés volt a résztvevők között abban, hogy a mediáció lehetőséget cégvezetők számára láthatóvá kellene tenni.

 

A bírósági mediáció tapasztalatairól Harkányiné Nagy Katalin beszélt

A bírósági közvetítés a mediáció egy új szelete a maga specialitásával és szabályozottságával – de nem módszertanában. A bíróságokon azon dolgoznak, hogy a mediáció minél elterjedtebb legyen, hogy minél több bíró irányítsa át mediátorhoz a hozzá került ügyet.A bírósági mediácó illetékmentes, a kiképzett szakemberek (bírók és bírósági titkárok) munkaidőben, külön díjazás nélkül végzik. Csak folyó peres eljárás esetén vehető igénybe. A mediátor illetékessége országos. Az összeférhetetlenség szabályai ügyhöz kötöttek.

Néhány adat az eddigi eredményekről:

  • Minden törvényszéken van elérhető bírósági közvetítő, ez egy megvalósult stratégiai cél.
  • 275 fő rendelkezik jelenleg mediátori képesítéssel a bíróságon belül.
  • 2014 március 15. óta több, mint ezer megkötött megállapodásról tudunk, minden harmadik eljárás zárult megállapodással.
  • Azok a bírók, akik képzettséget szereztek, de nem kérték kijelölésüket, gyakrabban alkalmazzák a közvetítői eljárásra kötelezést, mert látják a gyakorlati hasznát.

Az ügyfelek visszajelzése alapján motiváló erő, hogy a bírók kiajánlják vagy kötelezik őket a közvetítői folyamatban való részvételre, szívesen vesznek részt rajta, hiszen egy általuk kompetensnek tartott személy javasolja a folyamatot. Fontos, hogy mi hangzik el a „kötelező” első ülésen, ami benn tartja őket a folyamatban, nagy hangsúlyt helyeznek a megfelelő tájékoztatásra, és felhívják a felek figyelmét a mediáció előnyeire.

Másodfokon már nehezebb megszólítani és elkötelezni a feleket a folyamat iránt, hiszen elmélyültebb, régóta húzódó, konfliktussal érkeznek mediációba, és nehéz élményeket hoznak magukkal. Összességében elmondható, hogy kezd megvalósulni a bíróság tehermentesítése. Hosszú távú célként fontos, hogy kialakuljon az a vitakultúra, amely az együttműködést célozza, ehhez segítséget nyújthat a jogrendszer, amelyben megszületett a kötelező bírósági mediáció.

A Nyitott bíróság program is elősegíti a mediáció népszerűsítését. Az országos program keretein belül, törvényszékenként egy kijelölt ember oktatási intézményekkel veszi fel a kapcsolatot, és előadást tart a diákoknak a törvényi eljárásokról, emellett a diákok részt vehetnek perszimuláción, és újabban  a mediáció is megemlítésre kerül. A bíróság tudomásába jutott egy olyan eset, ahol kiskorú gyermek kezdeményezte a mediációt, mert hallott róla a Nyitott Bíróság programon. Rákeresett az interneten a részletekre, ő kereste meg a közvetítőt, és a szülők elfogadták a döntését, részt vettek a folyamatban. Az említett példa is mutatja, mennyire fontos, hogy gyereknyelven is készüljön információs anyag a mediációról..

 

A germekvédelmi mediáció határai és lehetőségei

Dr. Katonáné dr. Pehr Erika előadásában összegezte a vonatkozó magyarországi jogszabályokat és az európai ajánlásokat. Előadását hamarosan feltöltjük a www.mediacioskozpont.hu oldalra. Magyarország is aláírta az Európa Tanács a gyermek jogaihoz való hozzáférésről szóló ajánlást, ami a megegyezés szükségességét hívja. Az EK rendelete a határon átnyúló mediációt javasolja, jogi szakértő bevonásával. Pehr Erika a hallgatók figyelmébe ajánlotta a Hágai egyezmény módszertani útmutatóit a határon átnyúló mediációról, amely az internetről letölthető.

A családi mediáció magában foglalja a kapcsolattartással, a szülői felügyeleti jogok bontásával járó ügyeket (amelyet már nem a bíróság hanem a gyámhivatal intéz, ezért fontos, hogy ők is jól informáltak legyenek a mediációról), gyermekek jogellenes elvitelével kapcsolatos ügyeket és a házasság felbontásával járó vitákat. Jelenleg még kérdés, hogy a mediáció beépül-e a polgári perrendtartásba, illetve hogy a per megindítása előtt lesz-e valamilyen kötelezettsége a feleknek valamilyen alternatív vitarendezési  eljárásra, és ha igen, akkor a mediáció lesz-e erre az alkamasnak ítélt módszer. Emellett meg kell említeni, hogy amíg polgári pereknél el lehet számolni a mediációt költségként, de a gyermekvédelemnél sajnos ez nincs így.

A Ptk-hoz kapcsolódóan ma már kötelezően el lehet rendelni a gyermekvédelmi mediációt, a részvételt elmulasztó felek pénzbírsággal sútjhatók. Van lehetőség mediációra eljárási és végrehajtási szakaszban is.

A gyermekjóléti szolgálat biztosít lehetőséget a semleges helyen történő kapcsolattartásra, létezik kapcsolattartási ügyelet (amely egy tágabb gyűjtőfogalom, többféle szolgáltatást is takar) és kapcsolatügyelet, amely egy speciális szolgálat, módszertannal, európai chartával, szupervízióval, és családgondozó, gyermekvédelmis vagy mediátor szakember jelenlétével valósul meg.

2005 óta képzett szakemberek végzik a mediációt. Bántalmazás vagy súlyos elhanyagolás esetén nincs titoktartási kötelezettség, jelezni kell a gyámhivatal felé. Létezik gyerekvédelmi közvetítői névjegyzék, amelybe a felvétel feltétele a megfelelő szakképesítés, szakvizsga és szakmai gyakorlat. Létezik támogatott mediáció, amelynek a díjazása kedvező (a minimálbér 3%-a), és együttműködés esetén lehet teljes díjmentességet lehet kérni.  12 év alatt a gyermek amediációba bevonható, 12 év fölött pedig kötelező meghallgatni. Ha az ítélőképességében lévő gyermek tiltakozik, nem lehet megállapodásba foglalni a tiltakozás tárgyát. A megállapodást a gyámhivatal felülvizsgálja, hogy megfelel-e a törvényi kereteknek, illetve hogy a gyermek érdekeit megfelelően szolgálja-e, és ha igen, akkor a be nem tartásnak jogkövetkezményei lesznek.

Fontos a tájékoztatás szerepe a mediáció igénybevételi lehetőségéről, mert még mindig kevesen tudnak a módszerről és annak előnyeiről.

 

Nagy Krisztina a 2. kerületi családsegítő központból a helyi jó gyakorlatokról és tapasztalatairól beszélt.

A mediáció lehetőségéről az interneten, nyomtatott szóróanyagon és helyi újságban tájékoztatják az embereket. Mediátorhoz iskolai konfliktusok esetében, családgondozási és kapcsolattartási ügyekben és fordulnak. E két utóbbi esetben már gyámhivatali vagy bírósági végzés esetén veszik igénybe a mediációs szolgáltatását. A felek legtöbbször nem értenek egyet azzal, hogy a kapcsolattartás felügyelt keretek között valósuljon meg. Talán ennek is köszönhető, hogy az esetek nagyon csekély számában tudnak eredményesek lenni, valószínűleg nagyobb eredményességgel dolgoznának, ha még a végzés előtt jutnának el a felek mediációba.  A mediáció során gyakran nem az alapkonfliktust sikerül feloldani, legfeljebb a gyermekkel kapcsolatosan bizonyos kérdésekben jutnak egyezségre. A beszámoló után vita alakult ki a résztvevők között azzal kapcsolatban, hogy mennyire szerencsés, ha a gyámhivatal alkalmazásában lévő, a kapcsolattartást felügyelő személy végzi a mediációt is. Tehát felmerül a kérdés, hogy mennyire választható szét a két szerep. Az egyik visszajelzés szerint szét lehet választani, mert a mediációs eljárás külön szerződés, külön szolgáltatás, nem készül róla feljegyzés, mint a kapcsolattartási alkalmakról. Viszont egy másik vélemény szerint felmerül a szerepkonfliktus, ha ugyanaz a mediátor, mint aki a kapcsolattartást felügyeli. Az OME állásfoglalása szerint szükséges lenne egy olyan protokoll, amely kizárja ezt a szerepkonfliktust, viszont sokszor erőforrás hiányában ez sajnos sokszor lehetetlen.

A pénzügyi konfliktusok és a mediáció

Kovács Erika, Magyar Pénzügyi Békéltető Testület elnökének összefoglalójában a következőket hallhattuk. Az alternatív vitarendezési eljárások közé tartozó békéltetés 1997 óta, a pénzügyi békéltetés pedig 2011 óta elérhető Magyarországon. A PBT az Magyar Nemzeti Bank keretein belül működik. Kovács Erika elmondása szerint, amit a PBT-n belül végeznek, az nem mediáció, talán inkább arbitráció, amelyet pénzügyi szakemberek végeznek (szakvizsgázott jogászok és közgazdászok). Azért nehéz ebben a szektorban a mediáció, mert szüksges hozzá a pénzügyi tárgyú joganyag naprakész ismerete, valamint a vonatkozó jogszabályi ismeretek is, hogy fény derüljön az esetlegesen elkövetett (jog)szabálysértések. Az érintett fogyasztói kör azokat a magánszemélyeket jelent, akik pénzügyi szolgáltatásokat vesznek igénybe.  Megállapodás hiányában a PBT-nek döntést kell hoznia.

A munkaügyi érdek és jogviták kezelésének közvetítés útján történő rendezési esélyeiről, a 2012.évi I. törvényben biztosított lehetőségek tükrében és az OÉT hiányában Dr. Kovács Géza, a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat igazgatója igazgatója beszélt. Az OÉT 2011-es megszűnésével nehéz helyzetbe került a munkaügyi szféra, hiszen azelőtt 1988 óta az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT) érdemi érdekegyeztetés zajlott, ahol önkéntes szerveződésű és egyesületi formában működő szervezetek vettek részt. Az OÉT-ben az érintettek és nem laikusok konzultáltak a bérekről, az adókról és járulékokról, a foglalkoztatásról, emellett az OÉT munkájában a kormány is fontos szerepet vállalt, mint az ország egyik legnagyobb munkaadója. Az OÉT további működésével elkerülhető lenne, hogy a munkaügyi konfliktusok eszkalálódjanak és sztrájkig fajuljanak.

Az alternatív vitarendezési eljárások népszerűsítésére tehát minden eddiginél nagyobb szükség van. Elterjedésükhöz nagyban hozzájárulna, ha például a munka törvénykönyvben olyan terelőszabályokat alkalmaznának, amely a vitás eseteket először alternatív vitarendezési eljárásba irányítaná.