A Partners Hungary Alapítvány, amelynek külsős munkatársa vagyok, Magyarországon egyedülállóként foglalkozik interkulturális mediációval, a roma-nem roma párbeszéd elősegítése érdekében. Két projekt keretében fut a program: az egyiket az Európa Tanács finanszírozza, a másikat egy multinacionális gyógyszercég CSR programja. A Partners Hungary külön erre a célra kidolgozott képzési terv alapján képzi ki a kiválasztott településeken a helyi lakosok közül a mediátorokat, akik a közösség érdekeit képviselik az önkormányzattal szemben. Olyan hátrányos helyzetű településekről van szó, ahol a roma-nem roma ellentét manifeszt, és megfelelő kezelésük elengedhetetlen.

Gyakran azonban a hátrányos helyzetű csoportok problémáit kívülről-felülről, helyettük próbálják megoldani, amely viszont sokszor kevéssé hatékony. Az interkulturális mediáció, mint resztoratív módszer szerves része, hogy a közösség részvételével, pontosabban közösségi tervezéssel valósulnak meg a felvetett problémák megoldásai. Ez egy hosszú folyamat, amely minden érintett részéről nyitottságot, rugalmasságot és elkötelezettséget kíván. Nemrégiben részese lehettem egy közösségi akciócsoport megbeszélésnek Pécs egyik külterületén, Istvánaknán, ahol az elhagyatott bányatelepen 300-350 ember él elszigetelten, többnyire önkormányzati bérlakásokban. Az itt eltöltött napról kisfilmet forgattunk, amely ősszel a Partners Youtube csatornáján megtekinthető lesz. Az utazásról az élményeimet a bejegyzés további részében olvashatják.

A nap a pécsi önkormányzatnál indult. Istvánaknán több szociális rehabilitációs program is folyik, amelyben több szervezet vesz részt (a Khetanipe Egyesület, akik korai fejlesztéssel foglalkoznak, a Pécsi Egyetem szociológusai, valamint a Máltai Szeretetszolgálat), így fontos, hogy a munkát összehangoltan végezzék. A találkozón ennek megfelelően, az önkormányzati kapcsolattartón kívül, részt vettek a szervezetek képviselői, Szűcs Szilvia istvánaknai interkulturális mediátor, Deák Éva, a Partners Hungary ügyvezetője és trénere, valamint néhány istvánaknai lakos, akik a közösségi akciócsoport tagjai. A megbeszélést Éva facilitálta, amely módszer segítségével hatékonyan tartották az időkereteket és megbizonyosodtak arról, hogy minden fontos téma megbeszélésre kerül.

Első lépésként Éva a résztvevőktől gyűjtötte be a megbeszélendő témákat, majd fontossági/tárgyalhatósági sorrendben rangsorolta őket. Szűcs Szilvia, az interkulturális mediátor is visszajelez a közösségtől begyűjtött problémákról.

Ilyen például:

  • a közösségi ház használatának lehetőségei: varróklubot és barkácsklubot szeretnének, valamint hogy a mediátor ott tarthassa heti egy fogadóóráját;
  • a közlekedés (fontos lenne megbeszélni a helyi közlekedési vállalattal, hogy változtassanak a menetrenden, mert előfordul, hogy a szülő beviszi a városba, iskolába a gyermekét, vagy elmegy bevásárolni, de órákig nem tud utána hazajönni)
  • az internet hozzáférés: csak egy szolgáltató elérhető, de az sem a teljes városrészben;
  • a közmunkaprogram lehetőségei.

Éva olyan, többnyire nyitott kérdéseket tesz fel, amelyek segítenek, hogy a probléma a maga komplexitásában táruljon fel. A résztvevők által felvetett javaslatokon realitáskontrollt végez további kérdésekkel, hogy tisztán látható legyen, mennyire kivitelezhetők. Amikor egy témában nincs több hozzászólás, összefoglalja az elhangzottakat, rögzíti, meghatározva a határidőket, teendőket és felelősöket, lezárja a témát, és folytatják a következővel a listán.

A közmunkaprogram szinte az egyetlen lehetőség az istvánaknai foglalkoztatás növelésére. A tapasztalatcserének fontos szerepe van a kitűzött célok megvalósításában: egy másik hátrányos helyzetű településrészen elindult közmunkaprogram vezetője is beugrik a megbeszélésre, aki beszámol arról, milyen közösségépítő erővel bírt a program a másik településrészen. A Pécsi Városgondozási Nonprofit Kft. igyekszik jó munkafeltételeket teremteni a közfoglalkoztatottak számára, és  végzettség szerint differenciálni a munkákat.  „Olyanok kezdtek el dolgozni (szemetet szedni), akikről az életben nem gondoltam volna, aki látszólag soha életében nem fogott meg semmit. Rengeteg fiatal, lézengő gyerek áll be saját magától a közmunkások mellé dolgozni. Egymást ösztönzik, aki otthon döglik, kirángatják és bevonják a munkába.”  – számol be Sárkány Béla, a kft. vezetője. Emellett visszajelzi, mennyire meg voltak elégedve az istvánaknai közmunkásokkal, és jelzi, hogy további munkásokra lesz szüksége. A megbeszélésen résztvevők megbeszélik, hogy az itteni jó gyakorlatok megosztására külön fórumot szerveznek, hogy az istvánaknai közmunkaprogramot megfelelően előkészíthessék.

Éva a beszélgetés alatt ügyel arra, hogy az elismeréseknél, elért eredményeknél megálljon, és azokat kihangosítsa, elismételje. Külön kiemelik a résztvevők, mennyit fejlődött Szilvia, a mediátor a projekt indulása óta.

Éva megoldásközpontúan közelíti meg a felmerülő kételyeket és problémákat, és hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy felszínre kerülnek a problémák, és hogy van szándék a rendezésére, és az önkormányzat szerepet vállal a megvalósításban. Például: a lakbérek elkezdtek jövedelemalapúvá válni, de a lakás és a környék állapota nem indokolja. A lakók közül sokan hajlandóak lennének az elmaradt lakbérek rendezésére, ha azok valós értékűek lennének. Éva szerint a közös érdekre kell fókuszálni, ami az önkényes lakásfoglalások és az elmaradt tartozások rendezése, hiszen a közösség tagjaiban van erre irányuló szándék, de a körülmények meghaladják a lehetőségeiket. Ezt megfelelő előkészítéssel lehet elkezdeni.

A megbeszélés végén Éva témánként összefoglalja az elhangzottakat, és rögzíti a további teendőket, felelősöket és határidőket, majd megbeszélik a következő havi időpontot, amikor folytatják a megbeszélést.

Délután Istvánaknán, a közösségi házban folytatódik a megbeszélés. Szűcs Szilvia mediátor hívja össze a KACS tagokat, és segít Évának előkészíteni a megbeszélést. A lakók eleinte bizalmatlanul méregetnek minket, Évát már ismerik, de engem nem, a kamerát tartó fiatal önkénteseinket sem. Többen kérik, hogy ne filmezzük őket. Takarókat terítünk le az udvarra, székeket hordunk ki, Éva flipchart papírt ragaszt a szilvafára. Sokan vagyunk, legalább tizenöten, túl fülledt lenne odabent, a teremben. Egy kislány megkérdezi tőlünk, melyik tévében látható majd a felvétel. Kicsit csalódott, amikor elmondjuk, hogy leginkább saját használatra készítjük, de a felnőtteket ez láthatóan megnyugtatja, és lassan feloldódnak.

Éva ismét felírja egy flipchart papírra  a témákat, amelyekről az előző ülésen szó volt, és amelyek további megbeszélést igényelnek, emellett várják az újabb felvetéseket. A közösségi akciócsoport egyik résztvevője segítségével összefoglalja, miről volt szó a délelőtti önkormányzati találkozón, és milyen további lépések várhatók: az önkormányzat megkezdi a lakásszerződések és lakbérek tisztázására irányuló lépéseket, valamint felveszi a kapcsolatot az internetszolgáltatóval, hogy megpróbáljanak megoldást találni a lefedettségre. A mostani ülés fő témája a buszközlekedés javítása lesz.  A résztvevők elmondják, milyen változtatásokat szeretnének a buszmenetrendben, valamint kiválasztják maguk közül, ki képviselje majd a közösséget a busztársasággal történő megbeszélésen.

Az elhangzott javaslatokat Éva rögzíti a flipcharton, hogy mindenki számára átlátható legyen a kívánt menetrend. Közben elered az eső, beköltözünk a terembe. Fülledt a levegő. A megbeszélés elhúzódik, hiszen sokaknak eltérő az igényük, ezt összeegyeztetni időbe telik. Éva és Szilvia ügyel arra, hogy ne térjenek el a témától a hozzászólások, hogy az egyéni érdekkülönbségből fakadó indulatokat mederbe tereljék, és reális javaslatok kerüljenek a papírra. Végül elkészül a menetrendet érintő, átfogó javaslat, amellyel az egész közösség egyetért, és kiválasztják a közösség képviselőit a busztársasággal történő egyeztetésre. Éva és Szilvia megbeszélik a következő KACS ülés időpontját. Jó hangulatban végződik a megbeszélés, sokan ottmaradnak még kötetlenül beszélgetni.

Este nyolc órakor indulunk vissza Budapestre. Fáradtak vagyunk és elégedettek. Az egyik résztvevő, Erika mondatai csengenek a fülünkbe: „Istvánaknán végre elindult valami. Le a kalappal a fiatalok előtt. Megmutatjuk, hogy ilyen nehéz helyzetből is talpra lehet állni, hogy élhetővé tudjuk tenni ezt a környéket.”

Olvasson bővebben a Partners Hungary roma mediációs programjáról itt.